Idősek beszélgettek a pandémiáról

Augusztusban nyitotta meg kapuit Szatmárnémeti első, EU-s alapokból létrehozott nappali idősközpontja. Az intézményt, amely a következő két évben legalább 124, 65 év feletti idősnek biztosít majd programokat, a „Szépkorúan is aktívan” elnevezésű POCU-projekt keretében Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala alapította és működteti a Szatmárnémeti Szociális Igazgatóság által, a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezettel partnerségben.

Az új idősklub szakembercsapata nagy lelkesedéssel fogott neki a munkának, hiszen a pandémia kontextusában a szépkorúaknak biztonságos szocializációs teret nyújtó központ szolgáltatásaira jelenleg még nagyobb szükség van. A mindennapi tevékenységet természetesen a járványügyi óvintézkedések jelenleg is nagy mértékben meghatározzák – fertőtlenítés, maszkviselés, a szociális távolság betartása, korlátozott létszámú csoportfoglalkozások –, de a központot látogató idősek véleménye szerint a legfontosabb, hogy van hova menni, van hol találkozni, van hol tartalmasan eltölteni a délelőttöt vagy a nap egy részét.

Az intézmény úgy volt kialakítva, hogy az aktív idősödést támogató programok és események mellett további szociális szolgáltatásokat is nyújtson a 65 év feletti szatmáriaknak. Ezért az idősklub szakembergárdáját pszichológus és egészségügyi asszisztens is erősítik, lelki támogatást és az egészségi állapot rendszeres monitorizálását biztosítva.

Az új klub első, pszichológus által megtartott csoportos foglalkozásának témája az elmúlt és a jelenlegi időszak legégetőbb problémája: a COVID-19 járvány volt, azon belül pedig az, hogy a résztvevők miként élték meg, át és túl a szükség- és a készenléti állapot időszakát. A járványmegelőzési szabályokat szigorúan betartva, a Tóth Klára pszichológus által vezetett foglalkozáson tíz szépkorú vett részt.

Az idősek sorra osztották meg klubtársaikkal a pandémiával kapcsolatos tapasztalataikat, aggodalmaikat, élményeiket. A negatívumok mellett, mint: bezártság-érzés, magány, szorongás, tehetetlenség, a legtöbb szépkorúnak sikerült pozitívumokat is észrevennie az elmúlt időszakban. A szükségállapot két hónapja alatt érvényben lévő kijárási korlátozások egyúttal új elfoglaltságok felfedezéséhez is vezettek. Egy özvegy, idős férfiklubtag például arról számolt be, hogy megtanult főzni, és olyannyira megtetszett neki a dolog, hogy állítása szerint szívesen megmutatná tehetségét akár egy főzőverseny keretében is. Másoknak ideje lett megtenni olyan régóta halogatott dolgokat, mint a lomtalanítás. A jelenlévők többsége új kapcsolattartási formákkal ismerkedett meg, a WhatsApp és Facebook révén kommunikált családtagjaival, barátaival. A nappali központba járó házaspárok egyike úgy nyilatkozott, hogy a bezártság idején a szeretet szálai még szorosabbra fűződtek – ha eddig sokat beszélgettek, most mindent megbeszélnek. Több klubtag is elmondta, mennyire jó, hogy létrejött ez a központ, ahol társaságra, barátokra találnak. Abban a korban, amikor a sikert esetleg az jelenti, hogy ha beültünk a kádba, ki is tudunk önállóan szállni belőle – ahogyan az egyik nyugdíjas megjegyezte – nagyon jó érzés tudni, hogy ha társaságot szeretnének, azt a klubban megtalálják.

A beszélgetés végén Gellért Ágnes a világjárvány kapcsán írt két költeményét szavalta el a jelenlévőknek, művészi eszközökkel hangot adva a pandémiához kötődő érzéseinek, élményeinek, Istenbe vetett töretlen hitének.

Az esemény zárómomentumaként Tóth Klára irányításával az idősek szimbolikusan kilélegezték mindazt a negatívumot, ami a járvány kapcsán az elmúlt hónapok alatt felgyülemlett bennük, majd belélegezték a jót, az energiát, a reményt.

„Egy nagy előny és pozitívum, hogy ez a klub létezik, hiszen a foglalkozás folyamán szinte kivétel nélkül mindenki említette, mennyire fontosak a társas kapcsolatok, mit jelent az, hogy nem kommunikálhattak egymással, nem találkozhattak, nem játszhattak együtt. Ami a társas kapcsolatok megvonását illeti, az mindenképpen hátrány és negatívum volt az idősek életében. A klub megnyitásáról értesülve, alig várták, hogy jöhessenek, hogy hasonló érdeklődési körű idősekkel találkozzanak, beszélgessenek. Van olyan klubtagunk is, akinek az életében augusztus óta a központ az egyetlen biztos pont és cél – reggelről reggelre, napról napra. Úgy látom, ennek a központnak a létezése egy új reménysugár az életükben” – véli Tóth Klára pszichológus. A szakember bízik abban, hogy munkatársaival közösen a projekt megvalósításának következő két évében sikerül minél több szatmárnémeti idős életminősége terén jelentős javulást elérni.