Bensőséges, csendes jubileum a Szent Jakab Központban

Egy bizonyos életkor elérése után már mindennap ajándék. A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet Szent Jakab Idősnapközijébe járó szépkorúak nap mint nap közösen élik meg ezt az ajándékot, a központ munkatársai pedig gondoskodnak arról, hogy ehhez minden feltételt megteremtsenek. Teszik ezt 20 éve, hétfőtől péntekig, mindennap.

A 60 év fölötti, folyamatos felügyeletet igénylő, de még szállítható nyugdíjasok számára nappali gondozást és társaságot biztosító szatmárnémeti intézményben az idők folyamán a csoportok összetétele folytonosan változott – tájékoztatott a központot megalakulása óta vezető Kincses Angéla. A 2000-es évek elején az ellátottak többsége agyvérzés utáni bénulással került oda. Betegségük miatt fizikai aktivitást nem nagyon tudtak végezni, ezért akkoriban az olvasás, beszélgetés, éneklés kapott nagyobb teret a programban. Az utóbbi években a demenciás betegek számaránya mutat növekvő tendenciát – tudtuk meg Kincses Angélától, – jelenleg a tizenöt ellátott közül hét szenved ebben a betegségben.

A demenciás betegekre való tekintettel alakult ki a „fix” tematikus program, így: hétfőn vallás, kedden egészség, szerdán szabad beszélgetés, csütörtökön kommunikáció, pénteken pedig memória nap van a központban. A stabil, megszokott program segíti az időseknek a térben és időben való megmaradását – állítja a szakember. A demencia előrehaladottabb állapotában lévő ellátottakat már nem mozdítják ki, mert akkor teljesen elveszítenék lábuk alól a talajt, de a többi időssel a központ munkatársai gyakran sétálnak, sőt nagyobb kimozdulásokra is sort kerítenek: a piacra mennek vásárolni, számlákat fizetnek, nyaranta pedig a Caritas alsóhomoródi Gyöngy Házában minivakációznak.

A Szent Jakab Idősnapköziben a munkanap korán kezdődik. Az idősek szállítása egy nyolcszemélyes mikrobusszal történik, ezért két turnusban érkeznek meg a központba. A buszsofőr a központ egyik munkatársával együtt 7 óra előtt 10 perccel elindul felvenni az időseket, negyed kilencre pedig már mindenki a központban van. Fél kilenckor van a reggeli, aztán egy kis szusszanás, és fél tízkor már kezdődik is a napi tematikus foglalkozás. Fél 11-kor torna, és ha az idő megengedi séta is. A testmozgást szellemi munka közveti: ebédig a napi sajtóból olvasnak fel cikkeket a nyugdíjasok, amelyeket közösen át is beszélnek. Délben ebéd kb. fél egyig, de sokszor elhúzódik, mert a kétfogásos ebéd elfogyasztása után az időseknek jólesik még beszélgetni egy kicsit az asztalnál. 1 óra körül van aki a pihenőszobába vonul, van aki társasjátékot játszik. Negyed háromkor uzsonna, majd azt követően az első turnus már indul is haza.

A Szent Jakab Idősnapközi közösségéhez való tartozás megváltoztatja az oda járó idősek, de családtagjaik életét is. Kincses Angéla elmondása szerint az elmúlt 20 év alatt nagyon sokat jelentett számára a hozzátartozók részéről kapott számtalan pozitív visszajelzés. A központ által nyújtott szolgáltatások fontosságát bizonyítja véleménye szerint az is, hogy Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala a Szociális Igazgatóság révén az utóbbi két évben rendszeresen biztosított támogatást az intézmény számára. 

Sajátos ünneplés 

Az Idősek Világnapját minden október elején megünneplik a Szent Jakab Idősnapköziben. Az idei alkalom különlegesebb volt, hiszen egyúttal a központ 20 éves fennállásáról is megemlékeztek – csendesen, diszkréten, ahogyan a mindennapok is telnek a központban.

Az idősek, az intézmény munkatársaival közösen ünnepi süteményt készítettek. A mákos-csokis desszertet aztán az alkalomhoz illően feldíszített asztalhoz ülve közösen fogyasztották el, miközben az időskorról beszélgettek. Kincses Angéla egy Túrmezei Erzsébet verset olvasott fel ajándékként. Igazi ünnep volt ez, de más, mint amilyenhez szoktunk – a lélek ünnepe, a lélek öröme, amely tükröződött a mosolygó szemeken, arcokon, a székek karfáin megpihenő kezeken.

Az ünnepség végén a jelenlévők közösen mondták el a központ saját imáját – ezúttal minden idős felebarátért. „Szívből kérlek Istenem,/ Ma egész nap légy velem,/ Adj erőt, hogy jó legyek,/ Mindenkivel jót tegyek./ S ha rámnézel e napon/ Öröm legyen arcodon./ Ámen.”