Szerelmes farsang

Vidáman telt a február 12-e a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet szatmárnémeti Reménység Idősklubjában. A központba járó nyugdíjasok ugyanis farsangi jelmezekbe bújtak, és a szerelmesek napját is méltó módon megünnepelték.
A rendezvényt Hauler Magdolna intézményvezető nyitotta meg, aki sorra konferálta fel a mulatságos, meghökkentő, őszinte kacajra fakasztó figurákat. A jelmezbemutatót a bohóc kezdte, aztán érkezett az újságárus, a boszorkány, a katicabogár, az apáca, az éjszaka, Frédi és Vilma, a virágárus, a parasztlány, a plébános, a diszkókirálynő, az indián pár, a magyar leány és a mexikói zenész. A Reménység központ hűséges tagjai: Puiu Mircea és Margó egy rövid színjátékot adtak elő, ahogyan Marchiș Gheorghe (Gigi) és párja is. A jelmezfelvonulást egy titokzatos figura felbukkanása zárta: a negyedik testőré, aki végül felfedte kilétét – Román János Caritas-vezérigazgató volt ő, aki maga is osztozott az idősek örömében.
A Reménység Idősközpontba sok nyugdíjas házaspár jár, és több olyan pár is, aki épp a klubban talált egymásra. A Bálint-nap, a szerelmesek ünnepe ezért kiemelt jelentőségű esemény minden évben a klubtagok számára. A farsang hajdanán a párválasztás időszaka is volt, valamint esküvői időszak, hiszen a húsvéti böjt ideje alatt nem tartottak esküvőket. Ezért a két esemény egyszerre való megünneplése valójában a hagyományhoz is igazodik. A szerelem Isten ajándéka, ezért a Reménység klub nyugdíjasai igyekeznek minél tovább örülni neki. Bálint-nap tiszteletére a nyolcvanas éveiben járó, de örökké fiatal Kruzlics János két gyönyörű magyar szerelmes nóta szövegét adta elő versben, majd a szerelmesek tánca következett, melyet ezúttal tizenhárom pár járt el rózsaszín lufival a nyakban, ahogy illik.
A nyugdíjasok nem feledkeztek meg a februárban születésnapukat ünneplő Simon Ilonáról, Hutton Magdolnáról, Vajda Ilonáról és Szalay Erzsébetről sem, akik egy-egy szál fehér szegfűt és sok-sok puszit kaptak.
A megújulás, az újrakezdés minden ember életében fontos, az idősek esetében pedig, akik sokszor érzik úgy, hogy minden újabb életév egy ajándék, még inkább. A farsangi bál jókedvre derítette a nyugdíjasokat, energiával töltötte fel őket, éreztette, hogy közeledik már az új tavasz, az új remény, a boldogság.